Napjainkban a hosszabb ideje gyermekre váró pároknak részletes reprodukciós kivizsgálást és különböző asszisztált reprodukciós eljárást tudunk javasolni. Ennek egyik gyakori és sikerre vezető módszere az inszemináció.

Az eljárás során a tüszőrepedés időszakában a méh üregébe juttatjuk az előválogatott és tápanyagokkal megerősített spermium állományt egy vékony inszeminációs katéteren keresztül. Így a legjobb mozgékonyságú és életképességű spermiumok lesznek a legjobb helyzetben ahhoz, hogy egy azok közül a petesejtet megtermékenyítse.

Előzetes kivizsgálás

Az inszemináció sikeréhez nagymértékben hozzájárul az előzetes kivizsgálás, a női ciklus és a spermiumállomány előkészítése. Fontos, hogy az eljárást csak abban az esetben alkalmazzuk, ha vizsgálataink segítségével meggyőződünk a szükséges élettani, biológiai feltételek meglétéről. A szükséges vizsgálatok a következők:

• nőgyógyászati vizsgálat;
• a hüvelyváladék mikrobiológiai vizsgálata;
• laborvizsgálatok (általános vérkép, nagyrutin, pajzsmirigy és inzulin rezisztencia);
• hormonális kivizsgálás;
• a tüszőérés vizsgálata (spontán vagy kezelés mellett);
• spermiumvizsgálat;
• a méhüreg és a petevezetők vizsgálata – előzetesen HYCOSY vagy hysteroscopia illetve laparoscopia elvégzése javasolt.

Mikor javasolt az inszemináció elvégzése?

Az inszemináció olyan reprodukciós eljárás, mely jó hatásfokkal képes a spermium és a petesejt találkozását elősegíteni. Fontos azonban meghatározni, hogy melyek azok az állapotok, melyek fennállása esetén valós segítséget jelent az inszemináció.

Női eredetű problémák:

• méhnyak eredetű;
• enyhe és közepes fokú endometriózis;
• tüszőérés zavara.

Férfi eredetű problémák:

• a spermiumok száma kevesebb, mint 20 millió/ml;
• a spermiumok minősége csökkent, azaz a normál alakú spermiumok aránya kevesebb, mint 30%, a jól mozgó spermiumok aránya pedig kevesebb, mint 50%;
• ejakulációs zavarok;
• merevedési zavarok;
• egyéb anatómiai rendellenességek állnak fenn.

Egyéb okok:

• a PCT vizsgálat alapján immunológiai okok;
• a PCT vizsgálat alapján nyákvezetési zavarok;
• pszichés okok

merülnek fel.

Mikor nem szabad az inszeminációt elvégezni:

Előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem szabad vagy kifejezetten ellenjavallt az inszemináció elvégzése:

• a nemi szervek aktív gyulladásos folyamatai esetén;
• amennyiben a spermiumok száma kevesebb, mint 5 millió/ml vagy egyáltalán nincsenek mozgó vagy ép ivarsejtek;
• mindkét oldali petevezető lezárt;
• súlyos fokú endometriosis;
• súlyos fokú kismedencei összenövések;
• a méh üreget is deformáló vagy súlyos fokú myomás elváltozás esetén;
• húgycső, here vagy prostata gyulladás esetén;
• amennyiben nincs megfelelő tüszőérés és megfelelő méhnyálkahártya.

Az inszemináció során ritkán előfordulhatnak különböző szövődmények is, melyek azonban körültekintő kivizsgálással, a ciklus megfelelő beállításával és ellenőrzésével megelőzhetőek. Időnként jelentkezhetnek enyhe méhgörcsök, ritkán kevés vérzéssel társulva.

Az inszemináció előkészítése

Az eljárás idejét a női menstruációs ciklus első napjához igazítjuk, és a változásokat a nő kezelésének megfelelően nyomon követjük. Az inszemináció időpontját a tüsző mérete és a méhnyálkahártya vastagsága fogja meghatározni.
Eközben fontos, hogy a tervezett időponthoz közeledve 4-5 napos önmegtartóztatás történjen a férfi részéről annak érdekében, hogy a legjobb minőségű ondóváladékot legyen képes produkálni, ha eljött az ideje.

Az inszemináció menete

A beavatkozás előtt kb. egy órával szükséges a megfelelő spermiummintát az előzetesen megkapott steril tárolóedényben a rendelőbe eljuttatni. Az intézet biológusa előkészíti a spermiumokat a beavatkozáshoz, egy speciális, tápanyagokat tartalmazó folyadékba helyezi, majd ú.n. inszeminációs katéterbe szívja fel azokat. A beavatkozás során a katétert a méhnyakon keresztül felvezetjük a méhüregbe, majd feljuttatjuk oda az anyagot. A beavatkozást követően kb. negyedórás pihenő javasolt.
Szerencsés, ha a kezelést követő néhány óra múlva és az azt követő 2-3 napban együttlétek történnek. Ezek hatékonyan serkentik az endogén hormonok aktiválódását a nő szervezetében, ami elősegíti a beágyazódás folyamatát.
Az inszeminációt követően az előírt gyógyszeres kezelést feltétlenül folytatni kell a sikeres megtermékenyülés és beágyazódás érdekében.

Az inszemináció sikerességének ellenőrzése:

A menstruáció elmaradását követően 24-48 órával vérvétellel érdemes ellenőrizni a szervezetben a terhességi hormonszintet. A βHCG megjelenése mindenképpen biztató jel. A vérvizsgálatot két nap múlva megismételve, a βHCG érték emelkedése a sikeres inszeminációról ad tanubizonyságot.
Elmondható, hogy általában 6 inszeminációs kezelésből sikeres terhességet érünk el. Amennyiben ez mégsem sikerülne, úgy összetetteb asszisztált reprodukciós kezelésre (IVF) van szükség.

A G1 Intézetben a spermiumok vizsgálatát, kezelését és az inszeminációt egyaránt helyben végzik nagytapasztalatú szakembereink.
A beavatkozás utáni nyugalmat erre elkülönített és -berendezett helyiségben biztosítjuk.