Emlővizsgálatok ambulánsan

HPV CentrumA nőiség megélését, a szexualitást, a gyermekvállalást egyaránt hűségesen szolgálja, így a hölgyek egyik nemes szimbóluma, fontos testrész az emlő. Figyelnünk kell rá, gondoskodnunk kell róla is. Megkapja az orvostudomány kitüntetett figyelmét is. Erre nagy szükség is van, amikor a daganatos hölgyek legnagyobb részének betegsége az emlőben ered. Érdemes tudni, hogy a kóros fejlődésnek indult emlőrák sokáig tünetmentes, csak szűrővizsgálattal fedezhető fel. Ahogy a rák felismerésénél, majd diagnosztikájánál, úgy az emlő más, „csupán” kellemetlen vagy fájdalmas enyhébb elváltozásainak kezelésénél is döntő a korai felismerés és a megfelelő – vizsgáló- és gyógyító – módszerek alkalmazása.

Itt Ön megismerheti az emlődiagnosztika, vagyis a mell vizsgálatának azon eljárásait, amiket ambulánsan (rendelőben, járóbeteg ellátásban) végez(het)nek. Így teljesebb képet kaphat azokról a módszerekről is, amelyeket az orvos rendelhet el. Akár a szűrésen derült fény valamire, akár Ön fordult orvoshoz panasszal.

Emlőspecialistánk

E cikk írója az emlődiagnosztika specialistája, radiológus szakorvos.

Őt itt ismerheti meg: dr. MonoriErika radiológus főorvos.

Rendeléséről, a vizsgálatokról és be­avat­kozá­sokról érdeklődjön elérhetőségeinken!

Miért ajánljuk cikkünket?

Ön félős? Akkor nagyon tudjuk ajánlani, hogy olvasson tovább. Ugyanis, a szűrővizsgálatok legtöbbször negatív lelettel nyugtatnak meg. Ha mégis találnak valamit, akkor pedig nagy eséllyel időben. Az pedig a legkímélőbb és leghatékonyabb kezelést teszi lehetővé.

Ön nem félős? Bizonyára rendszeresen jár szűrővizsgálatokra. Biztos, hogy a megfelelőre? Itt azt is megtudhatja.

Ön megijedt, mert talált(ak) valamit? Megnyugodhat. A vizsgálat módszereit megismerve látni fogja, hogy az orvostudomány igen felkészült a legkíméletesebb megoldásokra is.

Ahogy a legtöbb önálló szervünk vagy egy-egy fontos funkciót betöltő szövet, úgy az emlők vizsgálata is megkívánja a speciális szaktudást, különleges eszközöket, vizsgálati módszereket. Ezek rendelkezésre is állnak.

A vizsgálatok biztonságát, pontosságát növeli, ha a vizsgáló szakorvos képzettebb, a területen nagy tapasztalattal, speciális végzettséggel rendelkezik. Hiszen a részletesebb ismeretek, a nagyobb szakmai múlt rendszerint élesebb szemmel, biztosabb kézzel párosulnak.

Ugyanígy, a pontosabb és a jól kiválasztott vizsgálati módszerek is biztonságunkat növelik. Jellemző, hogy – bármilyen célja legyen a vizsgálatnak – több módszert vetnek be. Ennek az az oka, hogy mindegyik mást enged látni. Míg egy elváltozás az egyikkel jól kirajzolódik, addig a másikkal rejtve marad – vagy félrevezető képet ad – még a sasszemű diagnoszta számára is. Vagy például, mintavételkor az orvos ultrahang-képen követi a vékonyka tű útját a néhány milliméteres „hibás” csomóba, hogy a legmegfelelőbb helyről nyerjen vizsgálható sejteket, szövetet.

A módszerek meghatározzák a felismerés pontosságát is. Például, a tapintásos vizsgálattal csak nagyobb, kemény vagy fájdalmas elváltozást ismerhetünk fel, míg a röntgennel vagy az ultrahanggal azt is, amelyik sokkal kisebb vagy lágy, így nem kitapintható, és nem jelzi jelenlétét fájdalommal.

Az orvosi vizsgálatok így már sokkal korábbi fázisukban ismerhetnek fel elváltozásokat. Ez pedig a gyógyulás esélyeit és a gyógyítás lehetőségeit döntően határozza meg. Az alkalmazható terápiák körét is nagyban tágítja: legtöbbször lehetővé teszi akár gyógyszeres kezelések vagy kevéssé megterhelő beavatkozások hatékony bevetését. A nagy megterheléssel járó műtéti vagy pl. kemoterápiás- és sugár-kezelések is a minél pontosabb orvosi szűrővizsgálatokkal kerülhetőek el vagy finomíthatóak, enyhíthetőek.

A vizsgálatok céljai

A vizsgálatokat a betegségek korai felismerésére, ezzel a súlyosabb következmények megelőzésére, vagy diagnosztikai céllal végezzük.

megelőző szűrővizsgálatra panasz- és tünetmentesen, magától, rendszeresen jelentkezik – aki kellően egészségtudatos.

diagnosztikai vizsgálatokat orvos írja elő, akihez panasszal vagy gyanúval fordult a páciens.

A módszerekről általánosságban elmondható, hogy tapintásos, mammográfiai és ultrahang-vizsgálatokat mindkét célra alkalmaznak. Ezek a szervezetet nem, vagy minimálisan terhelik.

Megelőző szűrővizsgálatok

Az időszakos vizsgálatok lépései

havonta:

  • manuális (kézi) önvizsgálat otthon;

1–2 évente (kortól, veszélyeztetettségtől és más körülményektől függően):

  • manuális (kézi) orvosi vizsgálat (nőgyógyásznál vagy radiológus szakorvosnál),
  • ultrahang orvosi vizsgálat (nőgyógyásznál vagy radiológus szakorvosnál),
  • mammográfiai vizsgálat radiológus szakorvosnál.

Fontos tudni, hogy mindegyik szűrővizsgálat önkéntes, azonban a szakmai protokoll mindhárom orvosi vizsgálat elvégzését előírja. Szakmai szervezetek is így ajánlják. Ne elégedjen hát meg az orvosnál a tapintásos vagy az ultrahang vizsgálattal, végeztesse el a mammográfiát is, hogy a legnagyobb biztonságban tudhassa magát! Ez a tartós nyugalom nagy titka.

A mammográfiát 30–40 év alatt ritkán alkalmazzák szűrésre. Ennek egyik oka a leendő gyermek fokozott védelme, hiszen a nők ekkor még jellemzően gyermekvállalás (szoptatás) előtt állnak. Ugyanis nem bizonyított 100%-ban, hogy a röntgensugár ebben a helyzetben is kellően ártalmatlan. Másik ok, hogy az emlő szerkezete, összetétele nagyban más huszonévesen, mint később. A mammográf kevésbé „lát jól” a fiatalabb emlőszövetekben, így ekkor még kevésbé hatékony szűrőeszköz.
30 éves kor felett az ultrahangvizsgálat mammográfia nélkül, tehát önmagában nem elég minden lehetséges rosszindulatú elváltozás biztonságos kizárására, azonban a fenti okokból és kockázata miatt csak 40 éves kor felett alkalmazzák általánosan rendszeres szűrésre. Szerencsére, 30 éves korig igen ritka a rosszindulatú emlődaganat, így nem túlzó ez az óvatosság.

Kérje orvosa javaslatát!

Mikor, melyek az Önnek legmegfelelőbb szűrővizsgálatok, melyeket, milyen időközönként érdemes elvégeztetnie? Korunk, szervezetünk, örökölt veszélyeztetettségünk, élethelyzeteink nagyban különböznek. Ezeket kikérdezve és megismerve, az orvos tudja a legmegfelelőbb megoldásokat ajánlani – az előzmények, a helyzet és a számtalan lehetséges szempont szerint is mérlegelve.

Mikor érdemes szűrést végez(tet)ni?

A halogatás nagy kárt okozhat, ezért mindig időben jelentkezzen az orvosa javaslata szerinti szűrővizsgálatokra!

Általánosságban, a következőkkel érdemes számolnia.

Önvizsgálat:

20 éves kortól, menstruációs ciklusonként, otthon végezze!

Orvosi (rendelői) vizsgálat:

20 éves kortól, évente. Radiológus vagy nőgyógyász végzi. A manuális vizsgálat mellé mindig kérjen ultrahang és – 40 éves kor felett – mammográfiás vizsgálatot is, vagy arra beutalót!

Mammográfia:

40 éves kortól és idős korban is javasolt rendszeresen végezni, korábban orvosa javaslata szerint.
Radiológus vizsgálja az asszisztense által készített felvételeket.
Az állami szűrés keretében jelenleg 45 és 65 éves kor között kétévente hívják a nőket mammográfiára. Ennél azonban lényegesen nagyobb biztonságot ad, ezért javasolt az évenkénti mammográfia, komplex vizsgálat keretében.

Önvizsgálat

Az emlők és környékük otthoni önvizsgálata fontos, ha saját testünk karbantartását, megóvását a helyén kezeljük. Érdemes menstruációs ciklusonként egyszer a kezek néhány perces „sétáját” végig járni. Számos oktató anyag áll rendelkezésre, amik az igazán egyszerű lépéseit megismertetik. Orvosunktól is érdemes rövid oktatást kérni, például az éves nőgyógyászati szűrővizsgálat alkalmával.

Fontos az önvizsgálat, de nem elég. Ugyan testünket jól megismerjük a rendszeres önvizsgálattal, így egy (nagyobb) változást jó eséllyel felismerhetünk, az orvos keze viszont jobban tudja, mit keres. A képalkotó eljárások pedig nagyságrenddel jobban láttatják az elváltozásokat. Az önvizsgálat hasznos, de nem helyettesítheti az orvosi vizsgálatokat.

Diagnosztikai emlővizsgálatok

A kivizsgáláskor egy talált vagy gyanított elváltozás, esetleg betegség kizárása vagy minél mélyebb megismerése a cél. Többnyire többféle vizsgálat is követi egymást, az eredményektől függően is. Mindezek alapján az orvos meghatározhatja a szükséges terápiát vagy a talált elváltozásra specializált vizsgáló, kezelő szakorvoshoz irányíthatja át betegét.

A diagnosztikai vizsgálatok között már szerepelhetnek beavatkozással járó eljárások is, azonban legtöbbször ezek sem megterhelőek számottevően, mert az emlő könnyen hozzáférhető szerv.

Az orvosi vizsgálatok fő módszerei

Mindegyik vizsgálathoz a melleket szabaddá kell tenni, a páciensnek félmeztelennek kell lennie. Illő felkészülés ezért a tisztálkodás a vizsgálatra indulás előtt. A vizsgálat előtt célszerű a bőrön lévő kozmetikumokat, krémeket, izzadás gátlókat eltávolítani. (A hónaljat is vizsgálják.) Más előkészületre nincs szükség, de gondoljuk át előre a tapasztalatainkat, panaszainkat, hogy minél több hasznos információval láthassuk el az orvost! Ha nálunk vagy a családban, felmenőinknél fordult elő bármilyen rákbetegség vagy emlőprobléma, azt feltétlenül osszuk meg az orvossal!

Manuális emlővizsgálat

A vizsgálat igen egyszerű, csupán néhány perc, csak szemérmességünk leküzdése jelenthet kellemetlenséget.

Az orvos (pl. nőgyógyász, radiológus) először körbenézi a melleket, a bőr, az alak elváltozásait figyelve. A bőrszín, narancsbőr vagy ránc, egy bemélyedés, dudor, az „ikrek” látványos különbsége mind üzenhetnek valamit. Ez után meghatározott rend szerint kézzel áttapogatja az emlőt és környékét (így pl. a hónaljat is), a mellbimbót, a szokásosnál keményebb vagy éppen lágyabb részeket keresve. Figyel arra, hogy jelentkezik-e fájdalom, és a mellbimbók nem váladékoznak-e.

Képalkotó vizsgálatok

Fontos, hogy minden szűrés alkalmával is, de panaszra különösen, mélyebben, és több módszerrel is vizsgáljuk az emlőket. A módszerek más-más működési elve, így érzékenységük különbözik leginkább. Mivel az elváltozások is sokfélék (méret, tömörség, összetétel és még sorolhatnánk), komplex vizsgálattal, tehát több eljárást alkalmazva kaphatjuk a legteljesebb képet, ezzel a legnagyobb biztonságot.

A képalkotó eljárások – ma már mindig számítógép segítségével – képesek olyan képet készíteni a szerveinkről, mintha szinte átlátszóak lennének. Az orvos így – a módszertől függő mértékben és módon – „belelát” a vizsgált szövetekbe, szemrevételezheti a bőr alatt az emlő részeit.  

Ezeknek a vizsgálatoknak a specialistája a radiológus szakorvos, de ultrahangos emlővizsgálatra lehet találni erre szakosodott, speciális vizsgát tett nőgyógyászokat is.

Ultrahangos vizsgálat

Az ultrahang vizsgálat során egy ú.n. vizsgálófejet mozgatnak a bőrön. Ahhoz hasonlítható ez, mint amikor a számítógépes egeret tologatjuk az asztalon. Itt azonban a vizsgálat előtt egy gélt kennek fel a bőrre, ami egyrészt síkosít, másrészt javítja az UH kép minőségét.

Az ultrahang fej általunk nem hallható hangokat bocsájt a szövetbe, majd azok visszhangját érzékeli és továbbítja a számítógépnek. Egy bonyolult program feldolgozza a jeleket, összeállítva belőlük a képet, amit az orvos végül a kijelzőn meg tud szemlélni. Mivel mindez másodpercenként sokszor lezajlik, a kép olyan, mintha a vizsgálófej egy videokamera lenne. Mozgatva azt, más-más irányból tekinthető meg az emlő, annak részletei. A fej és a program működését a képzett orvos finoman tudja állítani a készüléken. Az igen fejlett technika, az orvos tudása és gyakorlata nagyon hasznossá teszi az ultrahang vizsgálatot.

A vizsgálat teljesen fájdalommentes, egyáltalán nem jelent terhelést a szervezetre, általában 10–20 percig tart – a céltól és a látottaktól függően.

Mammográfia

A technológia, amit a mammográfiában is alkalmaznak, röntgen sugárral világít át a szöveteken. Az egyik oldalon a sugárforrás, a másikon egy a sugarakat befogó, érzékelő, sík ernyő van. A kétdimenziós ernyőképen egy-egy foltként (ú.n. árnyékként) látszanak a sűrűbb (szolid) szövetrészek. Az azonban nem látható pontosan, hogy a szervben milyen mélységben vannak ezek. Ezért gyakran legalább két irányból készítenek felvételt. Erről aztán a radiológus orvos agyában áll össze a térbeli, háromdimenziós kép. Ehhez persze nagy gyakorlatra van szükség az ő részéről.

A legmodernebb számítógépes (digitális) röntgengépek programjai – géptől függően – már képesek virtuális szeletekként ábrázolni az általuk „látottakat” (rétegkép, tomográfia), vagy akár 3D modellt, képet kiszámolni, amit az orvos több irányból vizsgálhat meg.

A röntgen technológia óriásit fejlődött már a 20. században is, az utóbbi évtizedekben pedig elterjedtek a digitális gépek. Ismert, hogy a nem kellően kordában tartott röntgen sugár ártalmas az emberi szervezetre, azonban tudnunk kell, hogy az orvosi röntgen eljárások már sok évtizede is biztonságosak voltak. A mai gépek ráadásul – a technológiai fejlődésnek köszönhetően – egy régi gép sugárzásának töredékét bocsájtják a szervezetre, miközben sokkal részletesebb képet adnak. A biztonsági követelmények is sokat fejlődtek, egy mai géppel szemben sokszoros biztonságot írnak elő egy régiéhez képest.

Az emlők vizsgálatára speciális röntgen-gépet, mammográfot használnak. Ennek az alakját úgy képezték ki, hogy az emlő két oldalára lehessen a sugárforrást és a jelfogó ernyőt helyezni. Így nem kell a mellkast átsugározni, ehelyett csak az emlőt „világítja át”. Ez sokkal pontosabb képet ad a vizsgált emlőről (mert csak arról ad), és nem terheli sugárzással a belső szerveket.

A vizsgálatot (mint a tüdőszűrésen) állva végzik, de szükség esetén lehet ülve is. A jobb kép érdekében enyhén összeszorítják a vizsgált emlőt, ami kellemetlen lehet, de nem mondható fájdalmasnak.

Érzékeny emlők esetén – kizárólag kényelmi szempontból – célszerű, hogy a mammográfiai vizsgálat ideje a menstruáció első napját követő első két hétre essen. (Ez a vizsgálhatóságot nem befolyásolja.)

MRI

Az MRI – (Nuclear) Magnetic Resonance Imaging – jelentése mágneses magrezonancia képalkotás. A működési elve nevénél is sokkal bonyolultabb, ezért annak ismertetésével nem terheljük Önt.

Emlődiagnosztikában kiegészítő vizsgálatként alkalmazzák. A komplex emlővizsgálat alapján, a radiológus ajánlhatja szükség esetén.
Szűrővizsgálatra csak igen ritkán használják, nagyon magas kockázatnak kitett pácienseknél.

Előnyei: azokat a kis tömörségű, lágy részeket is jól láthatóvá teszi, amiket a többi vizsgálat nem vagy nem kellően; semmilyen hosszú távú terhelést nem jelent a szervezetre (nem sugároz), a vizsgálatnak nincs mellékhatása.

A vizsgálat fekve történik, a pácienst („ágyastul”) a gép egy rövid „alagútban” húzza végig nagyon lassan, miközben néhány milliméterenként készít egy-egy felvételt.

A vizsgálat teljesen fájdalommentes. Kellemetlenek lehetnek a gép hangjai (zúgás, kattanások), illetve az, hogy percekig mozdulatlanul kell maradni. Azok számára nehéz lehet a vizsgálat, akik a bezártságot nehezen viselik, de a gép kezelőjével folyamatos a kapcsolat.

Egyes vizsgálatoknál kontrasztanyagot is használnak, ami – nagyon ritka esetben – okozhat allergiás reakciót. A személyzet felkészült ezek azonnali kezelésére.

Sejt- és szövetvizsgálatok

Ha fény derül valamilyen elváltozásra (akár szűrő-, akár panaszra indított vizsgálattal), az szó szerint közelebbről, mikroszkóppal is vizsgálható. A kórszövettan tudománya, eszköztára áll ekkor rendelkezésre. A képalkotó vizsgálatok információit kiegészítik, pontosítják segítségével.
Ahogy igazolhatják a felmerült gyanút, ugyanúgy cáfolhatják is. Például egy daganatról bizonyíthatják, hogy jóindulatú.
Daganatok pontos megismerésében nélkülözhetetlenek. Például azok típusát, stádiumát, áttét (a betegség más szövetre átterjedése) esetén a kiindulási pontot segítenek megállapítani. Az ugyanis alapvetően határozza meg a betegség viselkedését, így gyógyítását is. Mindezekkel fontos információkat adnak a terápia megtervezéséhez, annak eldöntéséhez is, hogy egyáltalán szükséges-e beavatkozás.

A patológus szakorvos sejteket, szöveteket vizsgál. Munkája csak látszólag egyszerű, szaktudása pedig egyszerre speciális és széleskörű. Sok tudományágban rendelkezik mély ismeretekkel.

Szövettan

A szövettani (hisztológiai) vizsgálat során a patológus a szervezetből kinyert szövet mikroszkopikus anatómiáját (mikroanatómiáját) veszi szemügyre. A preparált (formalinban fixált, tartósított és előkészített) szövetdarabból ú.n. mikrotommal vágott vékony metszete(ke)t helyeznek a mikroszkóp tárgylemezére. A struktúrák láthatóságát, azonosításukat gyakran szövettani festéssel segítik.

A szövettani vizsgálat több napos, a bonyolult, idő- és eszközigényes előkészítés miatt.

Citológia

Gyakran elég, ha csupán sejteket vizsgálnak. Ez a szövettannál kevesebb információval szolgál, így nem helyettesíti azt, de sok esetben ez is elegendő. A citológiai (sejttani) vizsgálat – a szövettan alapjain – sejtek elváltozásainak, vizsgálatának tudománya. A gyanús helyről nyert sejteknek már az alakja, mérete és más tulajdonságai is árulkodhatnak az elváltozásról, esetleg betegségről. A mikroszkóp tárgylemezére ú.n. sejtkenetet készítenek, és ezt vizsgálják.

A nőgyógyászati vizsgálatból remélhetőleg Ön jól ismeri a méhnyak-kenetvételt. Akkor is citológiai vizsgálathoz gyűjtenek sejteket, az ú.n. kefecitológia egyszerű módszerével.
Az emlőből is szinte fájdalommentes és kis eszközigényű a sejt-mintavétel, az ú.n. vékonytű aspiráció. A citológus orvos a vizsgálatot is rövid idő alatt el tudja végezni, így a diagnózis akár szinte azonnal felállítható.

Ambuláns mintavétel

Az emlő jól hozzáférhető szerv, ezért esetében szinte kizárólag olyan csöves tűvel vesznek sejt- vagy szövetmintát, amit mindenki ismer, aki átesett oltáson vagy vérvételen. A tűbiopsziák terhelése tehát minimális, a vérvételéhez hasonló.

Általában radiológus szakorvos végzi, mert ultrahang-kép segítségével vezetik a tűt, aminek ő a mestere, másrészt azért, mert ha a mammográfiás vagy ultrahangos vizsgálat alapján – amit éppen most végzett – esetleg szükséges citológiai vagy szövettani vizsgálat, ahhoz praktikus a mintát azonnal, helyben kinyerni. Kórszövettani osztályokon előfordul, hogy patológus veszi a mintát, amit így akár azonnal tud vizsgálni.

Az emlő mintavételek főbb típusai összefoglalva:

Vizsgálat Mintavétel Végző orvos
citológia vékonytű biopszia radiológus, patológus
szövettan vastagtű biopszia radiológus, patológus

Az emlőből ezekkel a módszerekkel szereznek sejt- vagy szövetmintát járóbeteg ellátásban. Sebészi beavatkozás (pl. kimetszés) az emlő esetében általában csak akkor kerül szóba, ha előrehaladott, súlyos betegséggel kerülünk szembe, és ez jelentheti a megoldást. Ezért is fontos, hogy időben menjünk orvoshoz – szűrésre és panasszal egyaránt –, mert ekkor még a vizsgálatok sem megterhelőek.

Vékonytű biopszia

A vékonytű biopszia (FNAB – Fine Needle Aspiration Biopsy) – más nevein vékonytű aspiráció vagy aspirációs citológia – fő eszköze csupán az egyszerű injekciós tű, a fecskendő és az ultrahangos képalkotó készülék. Az orvos óvatosan bevezeti a vékony tűt, majd – ultrahang képen követve – a vizsgálandó szövetrészhez irányítja a végét, végül pedig a fecskendővel kiszippant sejteket (ez az aspiráció). A mintát tartósítják és citológiai laborba továbbítják. Ha esetleg citológus veszi a mintát, máris vizsgálhatja.

Helyi érzéstelenítést, fájdalomcsillapítást nem is alkalmaznak, ahogy egy injekció beadásánál sem, annyira minimális a kellemetlenség.

Vastagtű biopszia

A szövettani mintavétel módszere az emlő esetében a vastagtű biopszia, más néven core biopszia. A mintavétel lényegében ugyanúgy zajlik, mint a vékonytű esetében, de helyi érzéstelenítés előzi meg. Az orvos szintén ultrahangkép segítségével „céloz”, és – a biztosabb diagnózis érdekében 3-5 helyről – apró szövethengereket nyer.

Az érzéstelenítés miatt a mintavétel fájdalommentes, a kicsi behatolások miatt minimális kellemetlenséggel.

 

Ezzel végére értünk az emlő ambulánsan végzett vizsgálatai bemutatásának.
Reméljük, megnyugtattuk Önt a felől, hogy a vizsgálatok nem megterhelőek, és kár vonakodni tőlük, legyen a cél akár a megelőzés, akár a legmegfelelőbb gyógyítás.

Emlővizsgálatok a G1 intézetben

A fent említett vizsgálatok legtöbbjére várjuk Önt is a G1 intézetben.
Kérjük, érdeklődjön elérhetőségeinken a szűrésekről, diagnosztikai vizsgálatokról!

Ismerje meg emlő-specialistánkat:
dr. Monori Erika radiológus főorvos