Magzati érzékelés

Tudományos ismereteink már régóta vannak a méhen belül fejlődő kis „jövevényről”. Eleinte embryonak hívjuk, majd a 12. terhességi héttől magzatnak. Ez egészen a baba megszületéséig tart, a vízválasztó a köldökzsinór átvágása. Innentől már önálló életre képes újszülöttről beszélünk.

A külvilág hatásai azonban méhen belül is, tulajdonképpen a fogantatástól kezdve folyamatosan befolyásolják a kis élet alakulását. A hatás attól függ, hogy melyik terhességi hétben járunk. Meghatározó az embryonális és magzati fejlődés során az idegrendszer fejlődési stádiumai, illetve a különböző érzékszervek kialakulásának időpontja is.

A 12. terhességi héttől kezdve látható, hogy a magzat gyomra folyadékkal telik meg, ez több szempontból is fontos. Egyrészt bizonyítja, hogy a nyelőcső átjárható és a baba szájába került magzatvizet képes lenyelni. Másrészt fontos az elsőként kifejlődő ízérzékelés szempontjából.

A nyelv ízlelőbimbói a 16-18 hétben már nagyszámban vannak jelen és a 20. terhességi hétre a magzat ízérzékelése megközelíti az újszülöttét.

Természetesen a magzatvíz íze meghatározó a baba számára. Főként a magzatvízben nagy mennyiségben jelen lévő glikogén miatt édeskés ízt éreznek A kismama étrendje, intenzív fűszerek, növényi kivonatok (mustár, fokhagyma, stb.) megváltoztathatják a megszokott ízt. Természetesen a magzaton belüli körforgás is működik, és optimális esetben a vesék kiválasztófunkciója is működik, így belepisilnek a magzatvízbe.

Az érzékszervek fejlődésének következő állomása a hallás kifejlődése. Szintén a 18-20. héttől már mind a belső, mind a külső hallószervek kialakulnak és a 22. terhességi hétre a babák egyértelműen beazonosítják édesanyjuk szívműködését.

Ennek látványos bizonyítéka a megszülető újszülött, akit hangos sírás után saját édesanyja mellkasára helyezve annak szívműködése csendre és megnyugvásra int. Hasonlóan szemléletes a következő kísérlet.

Az édesanya minden lefekvéskor egy kis csengő dallamot játszott le magzatának, aki ezt méhen belül végighallgatta. A dallam azonosult a pihenéssel. Megszületése után az esti lefekvéskor ugyanaz a dallam szólalt meg, melyre egyértelmű megnyugvás és elcsitulás volt a reakció.

A 24. terhességi héttől a magzat már a külvilág hangjait is hallja. Erős zaj élénk magzatmozgást, nyugtalan állapotot eredményez. Ultrahangvizsgálattal az arc vonásait tanulmányozva egyértelmű változást lehet látni.

Az anyák tapasztalhatják, hogy kisbabájuk összerándul, ugrik egyet, ha bekapcsolják a porszívót, a mixert, vagy becsapják az ajtót. Kellemes hangingerekkel kedveskedhetnek, ha énekelnek vagy komolyzenét játszanak neki. Így meghatározóak a külvilág különböző zajforrásai, mint pl. a közlekedés, koncert zaja, egy-egy háztartási gép hangja, de egy hangos kiabálás is. A babák pl. egyértelműen beazonosítják édesanyjuk hangját, de megismerik az édesapát is.

Szintén jelentős az idegrendszer fejlődésében a tapintás-érzékelés. Testmozgások már a terhesség 9. hetétől vannak, végtagmozgások pedig a 10. héten jelennek meg. Erről azonban a kismamák csak a soron következő ultrahangvizsgálatokon bizonyosodnak meg. Általánosságban elmondható, hogy érezni csak a 18-20. héttől szokták a magzatmozgásokat.

A magzatnak a szabad mozgásra a magzatvíz biztosította tér ad lehetőséget. Az érzékelés tanulására pedig a méhfal, lepény, köldökzsinór tapintásával illetve saját testének felfedezésével van lehetősége (pl. a magzatok méhen belül gyakran szopják az ujjukat vagy játékosan kinyomják testrészükkel a méhfalat, amivel válaszra inspirálják az anyát).

Érdekes a fény méhen belüli érzékelése. A magzat szeme leginkább zárt. Kevés fény szűrődik be a külvilágból, azonban az erős fény mindenképpen felkelti a magzat érdeklődését. A fény leginkább vöröses árnyalattal jut be, de leginkább sötét van. Ezért pl. megszületéskor érdemes a szülőszoba fényforrásait levenni és nem fényáradatban várni a megszülető babát.

Beszélhetünk még a neuro-hormonális rendszer folyamatos magzati életre gyakorolt hatásáról, melyek az anya-magzat kommunikáció speciális területét jelentik. Legszemléletesebb bizonyíték erre a baba megszületésének időpontja. A sok teória közül a leginkább elfogadott az, mely szerint bizonyos anyai hormonszerű anyagok a méhlepényen átlépve a magzati keringésbe kerülnek. Amennyiben a baba érett a megszületésre, átalakítja a kapott anyagot és az visszajut az anyai keringésbe. Abban az esetben, ha az anya felkészült a baba „fogadására”, akkor az anya központi idegrendszerének egy területe méhösszehúzódást kiváltó anyagokat szabadít fel és megindul a szülés.

A sok-sok inger, mely a magzatot méhen belül éri egy speciális memóriaterületen raktározódik el. Ennek léte már bizonyított, de az onnan felszabaduló emlékképek ma még a pszichiátria speciális kutatási témáját jelentik, és a pszichoanalízissel foglalkozó szakemberek is érdekes kutatási eredményekről számolnak be.

Dr. Szőnyi György
szülész-nőgyógyász