A magzatvíz

A terhes méhben, a magzatburok által határolt térben, a magzat a magzatvízben úszik. A magzatvíz víztiszta vagy enyhén opálos, vízszerű folyadék, amelyben apró, fehér magzatmáz bolyhok, úgynevezett flokkulusok úszkálnak. A magzatvíz 98 százaléka víz, 2 százaléka só és magzati sejtek.

A magzatvíz több fontos szerepet is betölt:

  1. Először is védőburokként szolgál, mivel eloszlatja a külvilág felől ható nyomást, másrészt egyenletesen melegen tartja a magzatot.
  2. Másfelől megfelelő mozgásteret biztosít a magzat számára, mivel a magzat testrészei nagyon gyorsan nőnek, a víz segít nedvesen tartani őket, és mozgatásukkal biztosítja megfelelő fejlődésüket.
  3. Harmadrészt, védi a köldökzsinórt az összenyomódástól, rendellenes megtöréstől.
  4. Végül pedig a magzatvíznek fontos szerepe van az anyagcserében. Mennyisége háromóránként, elektrolit tartalma pedig kb. nyolcóránként kicserélődik, a magzat ugyanis a terhesség második harmadától részt vesz a magzatvíz termelődésében és felszívódásában is (az első időkben a magzatvíz a köldökzsinóron és a belső magzatburok felszínén keresztül választódik ki és szívódik fel). A magzat egyrészről a magzatvizet lenyeli, ezzel gyakorolja a nyelési és légzési mozgásokat, jó része pedig felszívódik. Másfelől a vizeletet is ide üríti, ezzel hozzájárul a magzatvíz termelődéséhez. Így, a magzatvíz mennyiségi változásai a magzat gyomor-, bél- illetve vizeletelválasztó rendszereink zavaraira is utalhatnak.

A magzatvíz mennyisége a terhességi hetek előrehaladtával folyamatosan növekszik. A legtöbb magzatvizet a 36. terhességi héten mérhetjük, ami akár 1–1,5 liter is lehet. Ezt követően azonban folyamatosan csökken, a 40. hétre általában 0,7–1-re csökken.

A magzatvíz mennyiségének meghatározása ultrahangvizsgálat során lehetséges, de meghatározása igen szubjektív. A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a magzat körül elhelyezkedő víz mennyiségét különböző viszonyítási pontokon próbálja megítélni, és e „benyomások” alapján alkot véleményt annak mennyiségről. Megfelelő rutin esetén a becsült magzatvíz-mennyiség jól korrelál a valós mennyiséggel, de jelentős a szűrővizsgálat pontatlansága. Az eltérő mennyiségűnek ítélt magzatvíz azonban pozitív szűrési eredménynek tekintendő, és további vizsgálatok alapját képezi.

A túl sok magzatvíz (polyhydramnion) anyai megbetegedésre (cukorbetegség, RH-összeférhetetlenség, vesegyulladás) illetve magzati elváltozásra utalhat. (Ilyenek a méhen belüli fertőzés, vagy a fejlődési rendellenességek közül a velőcső-záródási rendellenesség, a magzatvíz nyelését és felszívódását akadályozó nyelőcső-elzáródás vagy a bél fejlődésének hiánya, illetve egyes szívfejlődési rendellenességek.)

Napjainkban már a rutin terhesgondozás elemei közé tartozik a terhességi cukorbetegség szűrését célzó cukorterhelés vizsgálat elvégzése. Átlagosnál lényegesen több magzatvíz esetén indokolt a fertőzések felismerését célzó TORCH vizsgálat elvégzése (a vizsgálat elnevezése a kórokozók kezdőbetűiből adódik össze: TO – toxoplazma, R – rubeóla, C – citomegalovírus, H – herpeszvírus). Továbbá ilyen esetben indokolt a magzati szív célzott ultrahangvizsgálata (echokardiográfia), és a 20. terhességi hétig genetikai vizsgálat elvégzése felmerülő kromoszóma-rendellenesség kizárása érdekében.

Amennyiben a magzatvíz mennyisége fél liter alá csökken, oligohydramnionról beszélünk. Ennek oka egyrészt fokozott felszívódás vagy elégtelen termelődés lehet. Ez utóbbi állhat fenn, pl. vesefejlődési rendellenesség, vagy a húgyutak elzáródása esetén. Ilyen esetben célszerű ismételt kontroll ultrahangvizsgálat végzése.

Fontos azonban megjegyezni, hogy egy átlagosnál több vagy kevesebb magzatvizet leíró ultrahanglelet hátterében a legtöbb esetben semmilyen kóros állapot nem igazolódik. Ilyenkor feltételezhető, hogy a magzatvíz körforgásában egy olyan állapotot „rögzített” a vizsgálat, amikor a termelődés mértéke átmenetileg meghaladta a felszívódás mértékét, vagy fordítva. Ilyen esetekben az állapot semmilyen későbbi jelentőséggel nem bír. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a magzatvíz mennyiségi eltérésének felismerése esetén a további részletes kivizsgálás mindenképpen indokolt. Tehát izgulni nem szabad, de fontos a körültekintés.